„A felnőttek egy részének egyetlen barátja sincs” hallom a rádióban. Kamaszkorom egyik első pszichológiai olvasmánya volt: I. Sz. Kon: A barátság című könyve (1977, ford.: Csepeli György, akkor még nem tudtam, hogy egyszer a tanárom is lesz). Megragadó volt, hogy egy hétköznapinak tűnő kapcsolat modellezhető, pl. hasonlóság, találkozási gyakoriság, kölcsönösség alapján. És az, hogy mekkora … Bővebben: Barátok